Lélekteli utazás: Spirituális gyakorlásra ösztönzés művészet által, több részes sorozat 6. része

A csodálatos, színes és romantikus gyertyafény minden sötétségen átragyoghat. Nem kell külső erőktől kölcsönöznünk. Gyújtsuk meg szeretettel a belső tüzet, és engedjük, hogy önmagunkat és másokat a nemes út felé vezessen.

Világhírű spirituális tanítóként és művészként Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) nemcsak spirituális útmutatással, hanem rendkívüli művészi alkotásokkal is felemel minket. Ma bejárjuk a Mennyei Művészeti Galériát, amelyet Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) hozott létre. A Mester műalkotásai teljesen megragadják a Menny szépségét, áldásokat hozva a világba.

A nagy festmények az emberiség nagyra becsült kincsei. Minden ecsetvonás történelmet, kultúrát, kifejezést, sőt áldásokat is magába foglal, gazdagítva a lélek múlt-, jelen- és jövőélményét anélkül, hogy azokat fizikailag megtapasztalná. Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) rendkívüli művészi tehetsége nemcsak teljesen megvilágosodott Bölcsességéből ered, hanem híres művészként és festőként élt különleges előző életeiből is.

VO: Üdvözlöm a Supreme Master TV csapatát, amikor a Supreme Master TV-n néztem az Ősi jóslatok bolygónkról című műsor 228. részét, „A nagy olasz művész, Leonardo da Vinci próféciái” címmel, egy felismerés villant fel bennem: Ching Hai Legfelsőbb Mester abban az előző életében Leonardo da Vinci volt. Felidézve a sok művet, amelyet feltalált, és különösen a festményeket, mert valódi természetét a Mona Lisában fejezte ki. Ez a festmény mindig rejtély volt számomra, mert sok műkritikus próbálta megfejteni, kicsoda Mona Lisa, és miért festette meg. Sok évvel ezelőtt rájöttem, ki volt az, és Leonardo da Vinci önmagát festette meg nőként, de még mindig hiányzott a láncszem, hogy miért tette ezt. Mona Lisa mosolya volt az a láncszem, amely megmutatta, hogy Jézus (Ching Hai Legfelsőbb Mester) nőként fog visszatérni, és a Mester sokat mosolyog.

A „Salvator Mundi” és „Az utolsó vacsora” című festmények azt ábrázolják, ki készítette valójában ezeket a műalkotásokat. Maga Jézus festette mindezeket a műalkotásokat Leonardo da Vinciként. A Mester ismét megmutatta nekem, ki volt előző életében Leonardo da Vinciként, és valami nagyon érdekes is felmerült bennem a műsor nézése közben: Michelangelo az Ő ikerlelke volt. Két művész élt ugyanabban az időszakban, de ugyanaz a lélek. […]

Ma csatlakozzunk a spirituális utazáshoz lelkünk „Lángra lobbantásához”, hogy hazatérjen, miközben igyekszünk megérteni a „Különböző eszményeket”, amelyek mellékutakra vezethetnek minket. A fiatal lelkek tanításához egy Szent vagy egy Mester időnként „A bohóc” szerepét játszhatja, csupán azért, hogy felvidítsa tanítványait. Mindannyiunknak nagyra kell becsülnünk egy igaz Mester mély áldozatát. Mert ha egy Mester úgy dönt, hogy rejtve marad, és csak „A Mester cipőjét és legyezőjét” hagyja maga után, hol találhatnánk újra ilyen élő Mestert?

Az árnyékok e világában gyakran kívülről keresünk meleget, de a legtartósabb láng az, amit belül találunk meg.

A csodálatos, színes és romantikus gyertyafény minden sötétségen átragyoghat. Nem kell külső erőktől kölcsönöznünk. Gyújtsuk meg szeretettel a belső tüzet, és engedjük, hogy önmagunkat és másokat a nemes út felé vezessen.

Ez a mély bölcsesség „Az azonnali megvilágosodás kulcsa” című könyvből származik, Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) 1987. április 25-én, Formosán, Penghuban tartott előadása alapján. A Mester elegánsan elmagyarázza, hogy „A világfeletti Fény” nem rejtély, hanem a belső (Mennyei) Fényhez való visszatérés folyamata. Hallgassuk meg tanítását.

Master: Minden nagy gyakorló beszél a Fényről. A megvilágosodást jelentő kínai „Ming” írásjegyben benne van a Nap és a Hold, ami a Fényre utal, és ez azt jelenti, hogy a megvilágosodás a Fényben van. Hogyan lehet valaki megvilágosodott, ha nincs Fény? Ezért a megvilágosodás Fénnyel kapcsolatos: látni a Fényt, magunkból sugározni a Fényt, vagy összekapcsolódni a Fénnyel. Eredetileg bennünk van a Fény és a belső Hang, amelyek a „Valódi Természetünk”, vagy ahogy a buddhizmus mondja, a „Buddha Természetünk”. Jézus Krisztus azt mondta: ISTEN Országa bennetek van; Sákjamuni Buddha azt mondta: A Buddha az elmétekben van; és Lao-ce is hasonlót tanított. Nem azt mondta, hogy kívül keressük a Taót, és azt sem, hogy zarándokoljunk hegyekhez és folyókhoz, hogy megtaláljuk ezt a Taót. Nem így van? A Tao Te King (Az Erény szútrája) fő mondanivalója is arra utal, hogy a Taót önmagunkban kell keresnünk.

Ahogy a Mester elegánsan feltárja, a megvilágosodáshoz vezető út nem egy távoli földre tett utazás, hanem visszatérés a bennünk lévő Ragyogáshoz. Akár ISTEN Országának, akár Buddha Természetnek, akár Taónak nevezzük, ez a Valódi Természet, amely mindig csendes őrzőnk volt. Gyújtsuk meg a szeretet e belső tüzét, és engedjük, hogy a Fény egészen Hazáig vezessen minket.

Egy mély jelentésű művel kezdjük, amely a Mester és tanítványai közötti köteléket szemlélteti.

Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) először a „Mester és tanítványok” címet adta ennek a festménynek, majd „A különböző eszmények”-re változtatta. A képen látható személy a belső Mestert jelképezi, a más irányokba tartó kutyák pedig az Ő tanítványait. A Mester időnként fájlalja, hogy tanítványai nem képesek eggyé válni Vele, hogy ugyanazon nemes eszmény felé törekedjenek. A túl nagy egóval és túl kevés hittel rendelkező tanítványok túl gyakran könnyen engednek e világ kísértéseinek és befolyásainak. A Mester kezében azonban kötél van, amely Őt minden tanítvánnyal összeköti. Végül hazavisz minket oda, ahonnan mindannyian eredetileg jöttünk.

Ez egy absztrakt festmény, amelyben minden elem – az alakok, az állat-személyek és a csillagok – mély, élénk jelentést hordoz. A stílusa olyan, mint egy személyes napló, amely tökéletes tisztasággal fejezi ki a belső érzéseket.

A buja zöld fák békét sugallnak, míg a csillagok és a Hold a nyüzsgő világból való kiszabadulást jelképezik, a meditáció felé vezetve minket. Éles ellentétben ezzel a jobb alsó rész földszínei a mindennapi élet súlyos terhét tükrözik. Látjuk a kutyát a kötéllel, amint félrenéz, nyitott szájjal és figyelmetlenül, tökéletesen szemléltetve, hogyan ragadnak el minket gyakran a mindennapi zavaró tényezők. A festmény valóban megragadja e figurák szellemét, emlékeztetve minket lelkünk vágyai és a világ kísértései közötti állandó küzdelemre.

Ezután „A bohóc” című festményt vizsgáljuk meg. Ez a mű a Mester szimbolikus önarckép-stílusának példája. Ahelyett, hogy fizikai megjelenésére összpontosítana, egy bohóc képét használja arra, hogy vizuálisan elbeszélje belső világát és történetét.

A Mester egyszer azt mondta, olyan, mint egy bohóc, akinek akkor is mosolyt kell öltenie, ha beteg vagy szomorú, hogy mindenkit boldoggá tegyen. Ezt szívesen vállalja, amíg tanítványai javára válik, továbbra is van hitük, és boldogok, miközben spirituális útjukon járnak. A képen a bohóc jobb oldalán élénk, vidám színeket, a bal oldalán pedig sötét és tompa színeket használt. Ez feltárja a bohóc valódi természetét: kívül mindig boldog, belül azonban néha nagyon magányos.

Feltárja a Mester belső világát, egy Nemes Lélekét, aki alázatos formában jött e világba, egyszerűen azért, hogy segítsen az emberiségen.

Mély csend rejlik „A Mester cipője és legyezője” című műben. Szánjunk egy pillanatot arra, hogy valóban átérezzük a mögötte rejlő történetet.

Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) ezt a művet egy böjtölő elvonulás idején készítette. A cipő és a legyező csendben várja Tulajdonosát. Abban az időben sok szívszorító dolog történt a világban. Egy este, a csoportos meditáció alatt, a Mester csendben belépett a terembe, hárfán játszott, majd intett a tanítványoknak, hogy szemléljék a festményt. Ezután egyetlen szó nélkül távozott.

A cipő és a legyező olyan tárgyak, amiket a Mester naponta használt. Látni őket itt hagyva, Tulajdonosuk nélkül, mély szomorúságot és mély jelentést hordoz. Szívünkkel kell néznünk ezt a festményt; csak akkor érthetjük meg a benne rejlő csendes tanításokat.

E jelenet mozdulatlansága olyan érzelmet közvetít, amelyet szavakkal alig lehet leírni. A Mester csendes csalódottságát tükrözi a világ zajával szemben, és vágyát, hogy maga mögött hagyja azt. Ugyanakkor ez a festmény a Mester történetét meséli el: valakiét, aki végtelen nehézségeket viselt el, hegyeken és utakon át vándorolva, kizárólag azért, mert minden lelket szabaddá akart tenni.

Arra emlékeztet minket, hogy becsüljünk meg minden pillanatot megvilágosodott Mesterünkkel. Nagyra kell becsülnünk jelenlétét, és engednünk kell, hogy vezessen és felemeljen minket, visszavezetve lelkünket valódi Otthonunkba.

Művészeti szempontból ez a festmény hihetetlen erővel képes egyszerű tárgyakon keresztül mély érzéseket közvetíteni. Valóban remekmű. A nagy művészetnek nincs mindig szüksége bonyolult vonalakra vagy gazdag színekre; gyakran váratlanul ér minket, és hirtelen, élesen megérinti a szívünket. Gyönyörű emlékeztető arra, hogy lelkünket mélyen megérintette valami.