Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ma megtiszteltetés, hogy válogatásokat mutathatok be a Pârâyanavaggából, a Szutta Nipáta 5. fejezetéből. Ezeket a szakaszokat V. Fausböll fordította le. A Pârâyanavagga részletesen leírja azt az időt, amikor tizenhat brahmin aszkéta tanítójuk utasítására felkeresi az Úr Buddhát, hogy spirituális bölcsességet keressenek életről és halálról. Kezdjük azokkal a kérdésekkel, amelyeket brahmin Agita, Tissametteyya, Punnaka és Mettagû tett fel. PÂRÂYANAVAGGA. AGITAMÂNAVAPUKKHÂ. „Mi borítja be a világot?” – így szólt a tiszteletreméltó Agita, „Mi miatt nem ragyog? Mit nevezel szennyezettségének, mi a legnagyobb veszélye?” „A tudatlanság borítja be a világot, ó Agita,” így szólt Bhagavat [Úr Buddha], „a kapzsiság miatt nem ragyog; a vágyat nevezem szennyezettségének, a fájdalom a legnagyobb veszélye.” „A vágy áramlatai minden irányba folynak” – így szólt a tiszteletreméltó Agita; „Mi gátolja az áramlatokat, mondd, mi tartja vissza őket, mi zárhatja el ezeket az áramlatokat?” „Bármilyen áramlatok is legyenek a világon, Ó Agita,” így szólt Bhagavat [Úr Buddha], „a megfontoltság a gátjuk, a megfontoltságot nevezem az áramlatok visszatartójának, a megértés által záródnak el.” „Mind a megértés, mind a figyelmesség,” mondta a tiszteletreméltó Agita, „és a név és az alak, Ó, Tiszteletreméltó Férfi, erről kérdezek, mondd meg, mivel állítható ez meg?” Buddha: „Ezt a kérdést, amelyet feltettél, ó, Agita, meg fogom neked magyarázni; (meg fogom neked magyarázni), mivel a név és a forma teljesen megállítható; a tudat megszűnésével ez itt véget ér.” Agita: „Azok, akik (minden) Dhammát megvizsgáltak (nevezetesen a szentek), és azok, akik tanítványok, (és azok, akik) közönséges emberek itt, amikor téged kérdeznek az életmódjukról, mondd el nekem, te, aki bölcs vagy, Ó, Tiszteletreméltó Férfi.” Buddha: „A bhikkhu ne vágyakozzon az érzéki örömök után, legyen elméje nyugodt, járjon körbe minden Dhammában ügyesen és átgondoltan.” Az Agitamânavapukkhâ véget ért.” Tissametteyyamânavapukkhâ. „Ki az, aki elégedett a világban?” – így szólt a tiszteletreméltó Tissametteyya. „Ki az, akit nem zavarnak a zűrzavarok? Ki az, aki mindkét végletet ismerve nem ragad le középen, amennyire megértése engedi? Kit nevezel Te nagy embernek? Ki győzte le a vágyakat ebben a világban?” „Az a bhikkhu, aki tartózkodik az érzéki örömöktől, Ó, Metteyya,” így szólt Bhagavat [Úr Buddha], „aki mentes a vágytól, az mindig meggondolt, elmélkedés által boldog, mentes a hullámzástól és aki mindkét végletet ismerve nem ragad le középen, amennyire megértése engedi; őt nevezem nagy embernek; ő legyőzte a vágyat ebben a világban.” A Tissametteyyamânavapukkhâ véget ért.” PUNNAKAMÂNAVAPUKKHÂ. „Aki vágyaktól mentes, aki meglátta a bűn gyökerét,” így szólt a tiszteletreméltó Punnaka, „esdeklően egy kérdéssel jöttem hozzád: miért áldoztak Ízisz és az emberek, a Khattiyák és a Bráhmanák bőségesen az isteneknek ebben a világban? (Erről) kérdezlek Téged, Ó, Bhagavat, mondd el nekem.” „Mindezek a […] férfiak, Khattiyák és Bráhmanák, Ó, Punnaka,” így szólt Bhagavat [Úr Buddha], „Akik bőségesen áldoztak az isteneknek ebben a világban, áldozatokat mutattak be Ó, Punnaka, miután elérték az öregkort, a jelenlegi állapotukat kívánva.” „Mindezek […] és a férfiak, Khattiyák és Bráhmanák,” így szólt a tiszteletreméltó Punnaka, „akik bőségesen áldoztak az isteneknek ebben a világban, Ó Bhagavat, fáradhatatlanul a felajánlás útján vajon átléptek-e a születés és az öregség határain, Ó, Tiszteletreméltó Férfi? Kérdezlek Téged, Ó Bhagavat, mondd ezt meg nekem.” „Vágyakoztak rájuk, dicsőítették, kívánták, elhagyták (az érzéki örömöket), Ó Punnaka,” így szólt Bhagavat [Úr Buddha], „az érzéki örömöket azért kívánták, mert azok révén elérték céljukat; ők az áldozathozatalnak szentelték magukat, a létezés szenvedélyeivel átitatva, nem léptek túl a születésen és az öregségen, így mondom.” „Ha ők, akik az áldozathozásnak szentelték magukat,” – így szólt a tiszteletreméltó Punnaka – „nem léptek túl az áldozathozás révén a születésen és az öregségen, Ó, tiszteletreméltó ember, akkor ki lépett túl a születésen és az öregségen az istenek és az emberek világában Ó, tiszteletreméltó ember? Kérlek téged, Ó, Bhagavat, elmondod ezt nekem?” „Miután átgondoltam a világ minden dolgát, Ó Punnaka,” így szólt Bhagavat [Úr Buddha], „Az, aki sehol sem szenved vereséget a világon, az, aki nyugodt, szenvedélyek füstjétől mentes, mentes a bánattól, mentes a vágytól, az lépte át a születést és az öregséget, így mondom.” A Punnakamânavapukkhâ véget ért.” METTAGÛMÂNAVAPUKKHÂ. „Arra kérlek Téged, Ó, Bhagavat, mondd meg nekem ezt,” mondta a tiszteletreméltó Mettagû, „tehetségesnek és művelt elméjűnek tartalak, miért vannak ezek (a teremtmények), bármilyenek is legyenek a világban, mindig kitéve a fájdalomnak?” „Jogosan kérdezhetsz engem a fájdalom eredetéről, Ó, Mettagû,” mondta Bhagavat [Úr Buddha], „elmagyarázom neked, ahogy én magam tudom: az upadhikból eredő fájdalmak, bármilyenek is legyenek, sokfélék a világon.” Aki tudatlanságában upadhit teremt, az a bolond újra fájdalmat szenved; ezért a bölcs ember ne teremtsen upadhit, figyelembe véve (hogy ez) a fájdalom születése és eredete.”











