Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben a részben Mester a jótékonysági tevékenységek jelentéséről és a Quan Yin Módszerben a spirituális gyakorlás céljáról beszél.(Mester, Hawaiin kérdezték Tőled, milyen társadalmi munkát végzel a menekültek és az Âu Lạc-ból (Vietnámból) származó emberek megsegítésére. Azt mondtad, hogy bár végzed ezt a munkát, nincs szükség arra, hogy mindenki tudjon róla.) Igen, így van. (Mester ezekben a kérdésekben alázatot tanúsít.) Igen.(De, Mester, volt egy eset, amikor visszajöttél, és segítetted a tábort a legutóbbi tűz után.) (200 000 USA dollár.) Ezekről a dolgokról az amerikaiak írtak. (Olyan sokan kezdtek el ezzel kapcsolatban kérdéseket feltenni.) Tényleg? (Azt mondják, “Miért nem segít a Mester soha az Âu Lạc-i (vietnámi) embereknek?”) (Akkor hirdetni…) (Mester odament és segített nekik.) (A Mester az Âu Lạc-iaknak (vietnámiaknak) is segített, de egyszerűen az emberek erről nem tudtak.) Akkor most, hirdessem az újságokban vagy ilyesmi? (Ez a probléma, Mester.) Ha valami jót teszünk, akkor közzé kellene tennünk az újságokban? Például, gondoljatok magatokra. Amikor valamit tettetek a múltban, folyamatosan hirdettétek azt? “Az én nevem […] ma 400 000 amerikai dollárt adományoztam ott.” “Kérlek, dicsérjetek engem.” Nagyon sokat segítettem Âu Lạc-i (vietnámi) embereknek. (Igen, mi ezt tudjuk.) Igen, de miért hozod most szóba? (Igen.) De néha megteszem. (Te valóban említetted ezt, Mester.)De igen, néha előfordul. Például a magazinjainkban – azokban, amelyeket a tanítványaim írnak – ha bármilyen hír jelenik meg rólam, azt közzéteszik. Például, hogy mennyit adtam. (Áh, azok csak belső kiadványok.) Igen, mert nem néztél utána, szóval mit tehetek? (Hol szerezhetjük be azokat most, Mester?) Rendben, adok neked néhányat azokból a magazinokból. Lehet, hogy még van belőlük. Nem tudom, maradt-e belőlük. Valószínű írtak néhány általános dolgot. Néha, amikor segítek, titokban kell tennem. Ez a helyzet.(De a Legfelsőbb Mester más vallású menekülteknek is segített?) Persze. Elég gyakran csinálom; csak nem követted. (Értem.) Rendben. Miért nem jelenik meg az újságjaitokban? Azért, mert még meg sem látogattok. Talán rohanjak a szerkesztőségbe és mondjam, hogy “Hát nem tudják? Ma sok menekültnek segítettem. Rajta, tegyétek közzé”? Ezt nem csinálom. Bármit teszek, csak természetesen teszem, igaz? (Igen.) Aki tud róla, az maga is közzé teheti. Különben, mit kéne tennem? Mit tehetek? Nem járkálok egész nap újságokhoz, hogy közzétegyenek dolgokat. Ma ti magatok önként jöttetek el hozzám. (Igen.) És mivel te interjút készítesz velem, örömmel üdvözöllek. (Igen.) Ha nem jössz el, az is rendben van. (Igen.) Ugye? Nem én keresem az embereket, és a tanítványaim is így tesznek. Például amikor kimegyek, hogy terjesszem a tanításokat, aki eljön, az hallgathatja, és aki beavatást szeretne, az megkaphatja. Ennyi az egész. (Igen.)Nem kell házról házra járni, vagy leveleket írni és hasonló dolgokat tenni, vagy nyomást gyakorolni az emberekre, kellemetlenséget okozni nekik, vagy bosszantani őket. (Igen.) Ez csak egy példa. Mivel kérdezted, elmagyaráztam. (Igen.) Ami az itteni tüzet illeti, váratlanul hallottam róla. Aztán amikor idejöttem és láttam, hogy az emberek bajban vannak, persze segítenem kellett. (Igen.) Különösen azért, mert az itteni emberek is sokat segítettek az Âu Lạc-i (vietnámi) embereknek. Segítenünk kell egymásnak, és törődnünk kell egymással. Nincs szükség arra, hogy különbséget tegyünk az amerikaiak, az Âu Lạc-i (vietnámi) emberek, vagy a kínaiak között, ugye? Szerte a világon segítek az embe- reknek – bárhol van rá szükség. Bárhol hallok róla, vagy amikor megfelelő körülmények adódnak, azonnal segítek. Nem nézem azt, hogy valakinek lapos orra van, vagy kiugró orra, vagy milyen útlevele van. Érted? (Igen.)Például, most csak Âu Lạc-ról (Vietnám) beszélsz. Én nem rólatok beszélek; hanem azokról, akik ezt kérdezték, oké? (Igen.) Például, az Âu Lạc-ból (Vietnámból) származó emberek – rengetegen vannak, akik idejöttek és amerikaiak lettek, igaz? Tehát amikor itt segítek, az olyan, mintha Âu Lạc-nak (Vietnámnak) is segítenék, igaz? (Igen.) És ha segítek az amerikaiaknak, az emberek azt mondhatják, hogy az Âu Lạc-ból (Vietnámból) származó emberek segítettek az amerikaiaknak, ami szintén dicsőséget hoz az Âu Lạc-i (vietnámi) embereknek, igaz? Csak a pénz az egyetlen dolog, ami értékes? Egy ember becsülete még értékesebb, igaz? Minden, amit teszek, dicsőséget hoz Âu Lạc-nak (Vietnám), igaz? (Igen.) Ez is egyfajta segítség, nem? Oké, ez az egyik dolog. De gyakorlati segítséget is nyújtottam Âu Lạc-nak (Vietnám). De kicsit zavarban vagyok, ha erről beszélek, mert ez már a múlté. Ami a tűz idején nyújtott segítséget illeti, az azért volt, mert Mike Gordon tudott róla, ezért ide hívott, és interjút készített velem. Azután közzétette, míg a mi Âu Lạc-i (vietnámi) újságjaink nem tették közzé, érted? Nem kerestelek meg azért, hogy azt mondjam, “Ó, ezt én tettem.”(The Register újság tette közzé.) Igen, így van. (A Vietnam Post is közzétette, Mester.) Igen, később ők is írtak róla, azt az újságcikket véve alapul. (Ki az a Mike Gordon nevű férfi, Mester?) Ő a The Register újságtól van. (Igen. Egy riporter.) Egy riporter. (Egy riporter.) Egy újságíró, mint te. Felhívott engem. Szóval meséltem neki róla. Valaki valószínű mondta neki. Így működnek a dolgok Amerikában. Általában az újságok nyomoznak, és vannak az ő… hogy is hívják? (Terjesztőik.) A terjesztőik, ugye? Megkérdezik az embereiket. Ha van valami különleges hír, tájékoztatják egymást, aztán ő felhívott és megkérdezett. Csak, amikor megkérdezte, akkor mondtam el neki. Aztán utána meghívtak Laguna Beach-re. (Igen.) És hogy tegyünk is valamit – hogy is hívják? Hogy megáldjuk azt a helyet, amit “áldásnak” nevezünk. Hogy vegyünk részt az ünnepségen, hogy áldjuk meg a leégett vidéket. (Imádkozni a tűzeset miatt.)Imádkozni a tűzeset miatt, így van. (Imádkozni a tűzeset miatt.) Igen, együtt mentem 12 vallás és más vallások ágainak képviselőivel. Szóval elmentem. Persze jöttek újságírók. Szóval az újságok tudnak ilyen dolgokról, igaz? Ez csak egy példa. Néha tanítványokat küldök ki, hogy vigyenek ajándékokat embereknek. És amikor az emberek ott meglátják őket, persze tudomást szereznek róla.Ha tudnak róla, kérdeznek; ha kérdeznek, akkor elmondjuk nekik. Nem arról van szó, hogy bármit eltitkolnék előletek, hanem egyszerűen arról, hogy nem tudjuk, hol vagytok. És erre én sem gondoltam. „Amikor a bal kezetekkel adtok, ne tudjon róla a jobb kezetek”. Szóval mi értelme van erről beszélni? (Igen.) Nem arról van szó, hogy nem adok Âu Lạc-nak (Vietnámnak). (Igen.) De adok! (Igen.) De néha nehéz is. (De az emberek nem tudják, szóval őket sem hibáztathatjuk.) Ez nehéz! (Igen.) Néha az adakozás akár az ember életét és hírnevét is veszélybe sodorhatja. Erről nem tudtok. Mindegy, beszéljünk inkább a jó dolgokról, és tegyük félre a rosszakat.(Sok ember gondolkodik itt azon, hogyan segíthetne a menekülteknek, az Âu Lạc-iaknak (vietnámiaknak). Persze. Mert itt senkinek sincs olyan hiánya, ami miatt segítségre lenne szüksége. A menekülteknek itt már megvan mindenük, amire szükségük van. Segítettem nekik. (Segítetted a Vietnam Post-ot.) (Ez valami.) (Ó, Istenem!)Nos, hadd mondjam el most. Az itteni menekültek, például, már támogatást kapnak a kormánytól. Vannak családtagjaik és barátaik, akik támogatják őket. Miután ideértek, már kevésbé félnek. (Igen.) Például én gyakran segítek a táborokban élő menekülteknek. Néha még instant tésztájuk sincs, hogy egyenek. (Igen.) Ha adsz nekik egy almát, nagyon örülnek. Általában menekülteknek segítek a menekülttáborokban.(De még most is segítesz?) Ez még folyamatban van; persze továbbra is segítek nekik. Igen, folyamatosan segítek, újra és újra segítek. Igen, állandóan segítek. Néha pénzt és élelmiszert kell adnom nekik, hogy legyen mit enniük és inniuk. Újévkor adok nekik szerencsepénzt. (Igen.) Tíz dollárt személyenként. (Igen, ma az újságok Orange megyében sokat írtak a Mesterről.) Hol? (Az újságokban – épp ott az újságokban.) Az Âu Lạc-i (vietnámi) újságban? (Igen. Minden lap nagy főcímekkel hozta le.) Ó tényleg? Az Âu Lạc-i (vietnámi) újságokban? Nahát! Ez az első alkalom az életemben. (Az első alkalom az életedben.) Szóval most híres vagyok, hm? (Igen.) (Aggódtunk, hogy a Mester elmegy esetleg a Meditációs Központba, ezért elfoglaltak voltunk, hogy megbeszéljük a Mesterrel.) Oké. (Meghívtunk két újságot, hogy ők többet tudhassanak meg.) Oké. (És hála a Mennynek, …még egyszer ellátogatsz ide. És ha visszajössz ide, akkor még egyszer találkozunk majd.) Igen, igen. (Fokozatosan fogjuk megosztani; lépésről lépésre fogjuk csinálni.) Akkor még többet fogunk csinálni. Oké, jó, jó.(Kedves Legfelsőbb Mester, sok ember kíváncsi, hogy honnan származnak azok az alapok, amit humanitárius segélyezésre fordítasz. Honnan származnak…?) Honnan származnak, igaz? (A tanítványok adományaiból származnak, vagy más nemzetközi szervezetektől?) Nem. Senki sem adományoz semmit. Azért, mert én nem fogadok el pénzt a tanítványoktól, ezért nincs olyan sok. (Igen.) Ha mindenki adományozna, sokkal több lenne. (Igen, akkor megkérdezhetem, honnan származik?) Mert dolgozom. (Áh, igen.) Festőművész vagyok. (Áh.) Egy énekes, egy zenész. (Áh. Igen.) És egy művész. (Áh.) Sok mindent csinálok. Festek. (Igen.) Alkotok. (Igen.) Műalkotásokat. (Igen.) (A Vietnam Post írt erről.) Tényleg? (Holnap.) Óh, tényleg? Áh, rendben. Vegyél nekem belőle, kérlek. (Vietnam Post.) Oké. Vegyél nekem belőle. (Azon a napon… amikor Hawaii-ra mentünk, [ők] készítettek egy fotót.) Áh, így van. Igen, így van. (Azon a napon készítették a fotókat, amikor először odaérkeztünk.) Óh, tényleg?(Van még néhány lámpás is, amiket a Mester készített.) Én terveztem a lámpásokat, és mintákat készítettem. Aztán a szerzetesi tanítványaim, akik közel maradtak hozzám, ők készítették azokat. (Igen.) (Azt hiszem, azokról is vannak fotók.) Igen, azokat a tárgyakat el lehet adni, hogy pénzt keressünk. Világszerte is van rájuk kereslet.(Megkérdezhetem, milyen dolgokról van szó, Legfelsőbb Mester?) Lámpákról. (Áh, lámpákról.) Lámpa például… Kézzel készítették őket, kézműves munkák. (Festmények.) És a tanítványaim is dolgoznak. Például megtanítom nekik, hogyan kell különböző dolgokat készíteni. (Ez Tajvanon (Formosán) van, Mester?) Igen. Összegyűjtöttük a pénzt, de a legtöbb az én pénzem. De én a pénzemet is mindenkiének tekintem; nem tekintem a sajátomnak. (Igen.) (A tanítványok nem járulnak hozzá?) Nem, nem járulnak hozzá, bár néha előfordul, hogy egy kicsit itt-ott hozzátesznek, de ez messze nem elég. Tudod, amikor adományokat kérsz, egyszerűen nem kaphatsz annyit, amennyit akarsz. (Igen.) Vegyük például a Pinatubo kitörését, igaz? (Igen.) Ha megkérném a tanítványaimat, hogy adakozzanak, megtennék. De nem kérem őket erre. A nagyközönségtől sem kérek pénzt. (Igen.) Tehát amennyim van, annyit adok. Ennyi az egész. Nem törekedtem szándékosan, hogy jótékonysági munkát végezzek, vagy jótékony szervezetet alapítsak. Valójában, eredetileg egyáltalán nem állt szándékomban, hogy bármiféle szervezetem legyen. (Igen.) Egyszerűen csak azt teszem, amit tudok, amikor kedvező körülmények adódnak. Ennyi az egész. (Igen.)A meditációs szervezet csak azért létezik, mert a hatóságok ezt kívánják. Például, ha nagy létszámban gyűlünk össze, vagy hosszú időn át rendszeresen találkozunk, akkor el kell magyaráznunk a hatóságoknak, miért gyűlünk össze. Ezért kell, hogy legyen egy szervezetünk. Különben, ha csak egyszerűen spirituálisan gyakorlunk, miért lenne szükségünk egy szervezetre? (Igen.) Ugye így van, uram? (Igen.) A spirituális gyakorlás nem olyan dolog, amihez bonyolult szervezetre van szükség, amiben ez vagy az a személy részt vesz. (Igen.) (Eddig körülbelül mennyi ember követi Önt?) Hűha! Annyian vannak, hogy képtelen lennék megszámolni őket. (Körülbelül mennyi Âu Lạc-i (vietnámi) ember van Daly-ban (Kalifornia)?) Biztosan elég sok. (A “sok” alatt körülbelül tízezerre vagy húszezerre gondol?) Valószínű körülbelül ennyire, talán még többre. (Több mint húszezer?)(Tehát jelenleg hány meditációs központ van itt valójában?) Néha az emberek követnek engem anélkül, hogy regisztrálnák a nevüket vagy bármi mást, (Igen.) így én sem ismerem őket. Bemehetsz valakinek az otthonába, és ott láthatod a képemet; így találod meg őket. (Igen.) Igen? Mit is mondtál? (Szóval, hány meditációs központ van itt? Van egy Tinley-ben, ez itt lent, egy Pomona-ban, egy Riverside-ban…) Újra meg kellene számolnom őket; különben… (Minden államban van egy vagy…?) Igen, de néhány Meditációs Központot nem igazán tekintenek hivatalos központnak. (Áh, igen.) Néha a gyakorlótársaknak nagy házaik vannak. (Igen.) Vagy lehet, hogy van két vagy három házuk. (Áh.) Felajánlják azokat használatra, vagy összeadják az erőforrásaikat. (Igen.) De ezt a házat én vettem a tanítványoknak. (Igen.) Mert nekik nem volt elég pénzük. (Ezt a házat itt?) Nem ezt. Pomona, igaz? (Meditációs Központ.) Azt a helyet Pomonának hívják, igaz? (Pomona.) Már arra sem emlékszem, hogy hívják azt a helyet. (Igen.) Csak azt tudom, én fizettem érte. (Riverside.) Riverside-ban? (Riverside.) Ó, értem. Látod? Azt terveztem, hogy megveszem nekik azt a helyet. (Van azonban egy kép a Meditációs Központról…) Nem volt elég pénzük, hogy maguk vegyék meg.(Mester, néhány hónappal ezelőtt volt egy Âu Lạc-i (vietnámi) hetilap…) Igen. (Említette Önt, és bírálta Önt. Mit gondol erről? Olvasta?) Nem olvastam. Hallottam róla, de az ilyen dolgok elég gyakoriak. Nem kényszeríthetjük az embereket, hogy dicsérjenek minket. (Igen.) Nos, hagyjuk, hogy a saját lelkiismeretüknek feleljenek.(Legfelsőbb Mester, azok tekintetében, akik követnek Téged, mi a fő ok, amiért követnek Téged? Azért, hogy…) Mert felfedezték igaz Természetüket, igaz Énjüket. Megmutatom nekik, hogyan fedezzék fel rejtett potenciáljukat és legmagasabb bölcsességüket. Így boldogok lesznek, és megváltozik az életük. (Igen.) Megtapasztalják a Mennyországot a Földön, és ezért követnek engem. Nem tudnád megtéveszteni ennyi ideig az embereket, igaz, uram? (Nem.) Talán egy vagy két napig megtéveszthetsz valakit, talán még egy vagy két évig is. Talán megtéveszthetsz gyerekeket vagy idős embereket. De nem tudsz megtéveszteni fiatal mérnököket és orvosokat. (Igen.) Ők nem fognak egyetérteni, hacsak nem látják a hasznát. Most, ha egyáltalán semmit sem kapnak – minden nap elmennek a Meditációs Központba, és két és fél órán át ülnek, miközben fáj a hátuk, és merev lesz a nyakuk – kibírnád ezt?(Tehát ez azt jelenti, hogy a követőinek el kell menniük a Meditációs Központba, és minden nap két órán át meditálniuk kell?) Nem, nem minden nap. Otthon meditálnak, otthon. (Két és fél órát meditálnak.) Igen. (Igen.) Áh, ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak a legjobbat próbáljuk megtenni. Meditálunk, amennyit csak tudunk. Hogy még többet fedezhessünk fel a saját bölcsességünkből. (Igen.) Amikor megnyugszunk, ráébredünk a saját nagyszerűségünkre, igaz, uram? Például, ha van egy probléma, nem ül le valahova egy csendes helyre egy időre, és gondolkodik rajta, amíg megtalálja a megoldást? Általánosságban véve a meditáció nagyon logikus. (Igen.) Nem valami titokzatos dolog, és nem is olyan, amiről az emberek azt mondanák, hogy senki sem képes rá. (Igen.) Még a gyerekek is tudnak meditálni, és az idősek is. Az intelligens emberek képesek rá, és azok is, akiknek nincs formális végzettségük, érti? (Igen.)Amikor meditálunk, visszatérünk a lelkünkben lévő nyugalomhoz, és abban a csendben bölcsességre teszünk szert. Csak akkor ismerjük fel a valódi Énünket. Nem ez a személy vagy az a személy, nem ez a fizikai test, hanem valami bennünk, ami nagy Bölcsességgel rendelkezik. Akkor felhasználhatjuk ezt a nagy Bölcsességet a mindennapi életünkben felmerülő minden probléma megoldására. Segíthetünk azoknak, akik még nem találták meg ezt a tisztánlátást, érti? (Igen.) Ennyi az egész. Nagyon egyszerű. Emiatt úgy vélik, hogy így működnek a dolgok. Mert ez valami valós, valami, amit ténylegesen megtapasztaltak. Nem csak úgy mondom ezeket, hogy nincs mögöttük semmi.(Beugrottam, és egy hétköznapi beszélgetést folytattam a Mesterrel, és így többet is megtudtam erről. És most ez a két úr szeretne feltenni a Mesternek néhány kérdést, hogy az információt megoszthassák a nagyközönséggel. Igen. Tudom. (És ő maga is már…) Már mélyen megértette. Igen, tudom. Igen. Igen. Rendben van. Nem igazán szeretek magyarázkodni vagy túl sokat védekezni, de megpróbálom. Áh, próbálom. (Igen.) Valójában nem szeretek magyarázkodni vagy védekezni. (A múltban még a Buddhának is voltak ellenzői.) Nem kényszeríthetjük az embereket, hogy higgyenek bennünk vagy tiszteljenek minket. Ez attól függ, hogy… (Jézus Krisztusnak is voltak ellenzői; még keresztre is feszítették.) Így van.Amit mondani akarok, az az, hogy akárki van ellenem, vagy bármit tesznek, soha nem próbálok védekezni, vagy visszavágni. Mi értelme lenne? Érted? Ha már itt tartunk, írhatnál néhány oldalt, amiben jókat írsz rólam, nagyra értékelném. Egyébként nem fogok pénzt és időt pazarolni visszavágásra vagy védekezésre. Minek?(Nemrég, körülbelül két hete, volt az a tűzeset Malibuban.) Igen. (A Mester 200 000 USA dollárt adományozott.) Az a tűz Malibuban? (Malibuban.) Igen. Hadd mondjam el, azokat a meditációs központokat a saját pénzemből vettem. Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg a tanítványokat, mennyit adományoztak, és hogy adtak-e nekem valaha akár egy centet is. Költöttem-e valaha a pénzüket? Soha. Még a számat sem nyitottam ki, hogy egyetlen centet kérjek, nem hogy bármi mást…(Ez az újság azt írja, hogy nemrégiben amerikai állampolgár lettél.) Ó, tényleg? (Megkaptad már az útleveledet?) Nem kell útlevelet szereznem. Az csak egy kitüntetés. Mert az a hölgy azt mondta, hogy szerezzek egyet, szóval azt feleltem, “Jól van, rendben.”(Miért nem segített a Mester a szegény embereknek, hanem inkább azoknak a gazdagok embereknek segített?) Gazdag? Hogy érted, hogy gazdagok? A házaik leégtek – milyen vagyonuk maradt? (Mert számukra egy olyan ház, amelynek értéke négy vagy ötszázezer… Nekik ez nem sokat jelent, de az újságírók beszámolója szerint, amikor leégtek a házaik, még a szegénységük is elégett.) Ha bárki bajba kerül, segítünk neki; ha mi csak állunk ott és még túl sokat megkülönböztetünk, akkor nem marad bennünk együttérzés. (Igen.) Akkor ez már számítás, akkor ez már üzlet, igaz? Én feltétel nélkül segítek. Mike Gordon úr volt az, aki rátalált erre. Nekem nem kell, hogy bárki tudjon róla, szóval miért mondanék bármit? Segítünk, mert segíteni akarunk az embereknek, nem a hírnévért vagy haszonszerzésért, igaz? (Igen.)Igen. Csak egy újság számolt be róla, igaz? Mike Gordon úr közölte egy újságban, és így tudtál róla utólag. (Igen.) Lényegében így történt. Ami azt illeti, kinek segítek – az az én pénzem. Akinek akarok, annak segítek. Ez rajtam múlik.Photo Caption: “Inkognitó szépség”
